„Hogy félek-e valamitől? Talán a szörnyektől. […] Ha felbukkanna egy ilyen szörny, elképzelhető, hogy felfalna engem. Mert én is egy ilyen szörny vagyok.”
(L Lawliet »Death Note«)
Alig tettem közzé az előző bejegyzésemet, szinte azonnal megszólalt bennem egy hang, amely azt mondta, hogy baromira nem igaz, amit írtam. Hogy nem is vagyok bátor. Egyszerre eszembe jutott egy csomó olyan alkalom, amikor valaminek a gondolatától is reszkettem, nem még magától a dologtól... E világi mérce szerint tényleg csak egy szorongásos idegroncs vagyok. Valójában nagyon sok mindentől félek – de egy dolog közös a félelmeimben. Mégpedig az, hogy mindegyik a S4t4ntól van.
De vajon baj félni...?
Véleményem szerint azért (is) tartunk itt mint emberiség, mert nem félünk eléggé a S4t4ntól. Az eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy kétféle ember létezik:
- Az egyik ugyanúgy nem hisz a S4t4n létezésében, mint ahogyan az Úr Jézuséban sem.
- A másik hisz benne, de alábecsüli.
Viszont mindkét embertípusban közös, hogy rossz a S4t4n-képe. Mostanában elég sok szó esik arról, hogy egyeseknek így meg úgy rossz az Isten-képe, mert az egyik a zsarnokot, a másik meg a hippit látja Benne... stb. De ugyanígy a S4t4nnal kapcsolatban is nagy félreértelmezések vannak a fejekben.
Néhány embernek pl. (elsősorban azoknak, akik nem hisznek benne) kifejezetten TETSZIK az aesthetic – a kecskefejes képek, a p3ntagrammák, a fordított keresztek – és konkrétan úgy használják ezeket a szimbólumokat, hogy bele sem gondolnak, mit hoznak magukra. Ezt egyszer a saját szememmel láthattam – mármint egy videót arról, hogy valaki önként (de amúgy akaratlanul) szerencsétlenséget hoz saját magára. Viszont számomra az volt ebben az igazán félelmetes, hogy az illetőben utólag sem tudatosult a baj.
Annyi a lényeg, hogy a videóban egy számomra szimpatikus lány beszélt a varázslásról, és lépésről lépésre megmutatta, hogyan lehet egy ártalmatlannak tűnő „rituálé” keretében – állítása szerint rendkívüli hatékonysággal – bevonzani magunknak bizonyos vágyott dolgokat. „Mi baj történhet?” címszóval már-már ott tartottam, hogy akkor poénból megpróbálok bevonzani egy új munkahelyet – ha már az aznapi állásinterjúm sz@rul sikerült. 🥴 Szóval már majdnem felkeltem a gép elől tollat meg papírt keresni, amikor elindult a lány következő videója. Ezt a beköszönés után rögtön azzal kezdte, hogy a „rituálés” anyag felvétele után nem mindennapi dolgok történtek vele. De nem a vágyott dolgot kapta meg – hanem egyrészt még aznap háztartási baleset érte (üvegszilánkba lépett), másrészt olyan furcsa hangokat hallott a házban, amilyeneket azelőtt sohasem. De ő ezeket pozitív jelként fogta fel. Merthogy ilyesmi nem mindennap történik, vagyis tutira hat a varázslat. ☺️
Hát... nem tudom, ha belém fúródna egy pengeéles üvegszilánk, én inkább be lennék sz@rva. De abban én is egészen biztos lennék, hogy a kettő összefügg.
Azok pedig, akik hisznek valamennyire a S4t4nban, többnyire nem veszik elég komolyan. Sok hívő még mindig egy patás lényt lát maga előtt, aki beéri az elkárhozott lelkek nyomorgatásával, és valahogy mindenki meg van róla győződve, hogy ő maga csak nem fog arra a sorsra jutni, miután meghal... De szerintem nem kellene ennyira túlmisztifikálni a dolgokat, mert a S4t4n valójában a leghétköznapibb módokon nyilvánul meg. Nem kell szarvakat és vasvillákat látnunk hozzá – elég kimennünk az utcára, felmennünk az internetre... vagy éppen magunkba néznünk. Mert minden, ami nem Istentől van, az a S4t4n műve.
Vannak, akik poénból megpróbálják megidézni a S4t4nt különféle varázsigék segítségével – de kérdem én, minek megidézni, ha már úgyis itt van...? Ugyanígy kérdezném az összeesküvés-elméletek híveit is (és ezt nem degradáló szándékkal írom, mert meggyőződésem, hogy egy csomó elméletben van igazság), hogy miért pazarolják az idejüket az Ant1krisztus személyének találgatására, amikor az Ant1krisztus igazából te meg én vagyunk, akik még mindig nem születtünk újjá, hiába kapjuk meg az esélyt nap mint nap. És ha ez túlzásnak tűnik, gondolj csak arra, hogy Jézus egy alkalommal még szegény Pétert is les4t4nozta (Mt 16:23), vagyis konkrétan senki sincs biztonságban.
Inkább azon kellene gondolkoznunk, hogyan űzzük el magunktól a S4t4nt minél messzebre... Egyelőre én sem tudom, hogyan győzhetném le magamban, de egyszer olvastam valahol egy jó tippet. Ez a tipp Luther Mártontól származik, aki azt mondta, a S4t4nt úgy győzhetjük le, ha kinevetjük.
„Ha már az Írás szavának nem enged, [...] úgy lehet elkergetni, ha csúfot űzünk belőle, mert a gúnyt nem bírja elviselni.”
A kérdés már csak az, hogy elég tökösek vagyunk-e a nevetéshez. Te az vagy...?
–
A.